Bielefeld – Fiatal focista sorozat: Kiss Ágoston

Megjelent: Presztízs Sport, szöveg: dr. Szász Adrián, fotók: Thomas F. Starke

Ebben a sorozatban tehetséges magyar labdarúgókkal beszélgetek, akik már fiatalon külföldi szerződést kaptak. Hogy milyen impulzusok érték őket a megszokott közegből kiszakadva egy idegen világban, arról ők maguk mesélnek. Első vendégem Kiss Ágoston, aki nagycsaládban nőtt fel, s 18 éves korára a profi futballisták nagy családjának tagja lett. A Bundesliga 2-be – tavaly nyártól egy évre kölcsönbe – olyan felkészülten érkezett Szombathelyről, hogy még annak is utánanézett, hogy az őt leigazoló csapat, az Arminia Bielefeld arról az Armin cheruszk vezérről kapta a nevét, aki i.e. 9-ben legyőzte Róma hadseregét… (A Bielefeld pedig a beszélgetés óta feljutott a Bundesligába – hogy Ágoston ott is velük folytatja-e, „blogzártáig” nem dőlt el.)

– Egész kiskoromtól fogva az volt az álmom,  hogy profi focista legyek, aki tévés meccseken játszik – kezdi történetét a „Goga” becenevű kapus. – Ezt a szüleim is támogatták, azzal a feltétellel, hogy a tanulást sem hanyagolhatom el. Piliscsabán kezdtem, majd Budakeszi következett. Eleinte csatár voltam, ám az egyik edzőm egy teremtornán beállított a gólvonal elé, s mivel látott bennem fantáziát, azt mondta, maradhatnék is ott. Úgy fest, bejött a tanácsa…

Érettségi után az igazi vizsga

– A környék után, ahol felnőttél, miért pont Szombathelyen folytattad?

– Budapesten meg Fehérváron is voltam próbajátékon, de mikor a Budakeszivel 2015 nyarán egy nemzetközi tornán jártunk Németországban – ahol olyan neves csapatokkal mérkőztünk meg, mint az RB Leipzig vagy a VFB Stuttgart –, a Haladás utánpótlásigazgatója is ott volt és „kinézett” magának.

– Az Illés Akadémiára kerültél, sportosztályba jártál, felvettek az ELTE Sport és Rekreációszervezés szakára, amit most passziváltattál. Korosztályos válogatott lettél, s a Halinál az U19-ben védtél, de a tavalyi szezon végén már a felnőtteknél is odafértél a padra. Miként jött a képbe a Bielefeld?   

– 2018 novemberében jártam kint próbajátékon, ami jól sikerült. Titkon reméltem, hogy visszahívnak, de nem akartam beleélni magam. Aztán tavasszal megkezdődtek a tárgyalások, s májusban aláírtam. Onnantól még intenzívebben tanultam a németet – amúgy is érettségiztem belőle –, és Király Gábor is ellátott hasznos tanácsokkal, aki egyrészt ismerte Stefan Ortegát, a Bielefeld elsőszámú kapusát, másrészt pontosan tudta, milyen fiatalon külföldre kerülni…

– És milyen? Kommunikáció szempontjából például.

– Nem volt könnyű mindjárt az első naptól megérteni a futballszaknyelvet, de összefoglalókat néztem, hogy megragadjanak a szófordulatok – lövés, kirúgás, beadás –, és úgy egy hónap alatt belejöttem. Jobban elfogadtak így, hogy nem a nulláról kezdtem próbálkozni a nyelvvel.

– Egyből érettségi után mentél?

– Két héttel előtte ért véget a hazai bajnokság, és a szóbeli érettségik után másnap már repültem is, mert edzésem volt. Addigra egy lakásközvetítő segítségével találtunk lakást, amit a szüleim segítettek berendezni.

Barátságosan vagy inkább távolságtartón fogadtak?

– Az ismeretlenben eleinte merevebb vagyok, feszengek, de éreztem, hogy a csapattársak nyitottak, ez oldotta a gátakat. A kapusok már ismertek a próbajátékról, és főleg a fiatalokkal kezdtem beszélgetni, ám az edzőtáborban már az idősebbek is odajöttek, nem zárkóztak el az ifjú külfölditől. Viszont így, hogy nyáron nem volt semmi pihenőm, az ősz vége felé már kezdett visszaesni a teljesítményem, de elnézők voltak, kaptam pihenőt, amikor fizikailag és fejben „végem volt”.

Ritmusban már igen, rutinban még nem

– Mitől fárasztóbb a németországi, mint az itthoni edzésmunka?

– A nyári és a téli alapozást a felnőttekkel végeztem, és minden hetet velük kezdek, de hétvégenként az U19-eseknél védek. Intenzívebb volt az alapozás, mint Magyarországon, pedig nem volt annyi erőnléti munka, illetve játékos formában végeztük azt is. Amikor testileg nem fáradtam el annyira, fejben akkor is a sok koncentrációtól, a gyors döntést igénylő szituációktól és persze attól, hogy közben németül kellett kommunikálnom.

– Érezted, hogy – más tempóhoz szokva – lemaradásod van?

– Éreztem, hogy más a lövések erőssége és minősége, hogy mindenkit a gyors gondolkodás jellemez. Tudnak sorozatban jó döntéseket hozni. Ehhez fel kellett nőnöm. Az első és a második számú kapus is 7-8 évvel idősebb, így rutinban még nem veszem fel velük a versenyt, de ritmusban már igen. Pedig ők más edzésterhelésben dolgoznak legalább tíz éve…

– Milyenek a szakmai stáb visszajelzései?

– A kapusedzővel értekezünk napi szinten, ő biztat, s persze elvárja, hogy viszontlássa mindazt, amit edzéseken tanulunk. Hogy ahol az első félévben hibáztam, ott a másodikban jobb döntést hozzak.

– Más a német kapusiskola, mint a magyar?

– Több technikai dolgot csinálunk, van egy technikai paletta, amin dolgozunk, azt rengeteget gyakoroljuk. Próbáljuk a csúcsra fejleszteni. Nem véletlen, hogy a német kapusok rendkívül technikásak – lábbal is. Haladnak a korral, igyekeznek modern kapusokat összegyúrni. Segít, hogy még Piliscsabán futsaloztam is, mert a pörgős játékok edzéseken a sok védenivalóval hasonlítanak rá. A passzjátékba is be kell lépnem, ebben nem is érzem rossznak magam.

Miben kell a leginkább fejlődnöd?

– A szélről beívelt, belőtt labdáknál a testi erőm, a magasságom kihasználásában. De például az egy az egy elleni szituációkban már sokat léptem előre, amióta kint vagyok.

Courtois is kapott ilyen gólt

Milyen a mindennapi életed egyedül – az itthoni nagycsalád után?

– Egyedül élek egy lakásban, miután otthon egy nővérem és három húgom volt, majd kollégiumban laktam… Társasági emberként a megszokott nyüzsgés után hazamenni napról napra úgy, hogy nem vár senki, elég nagy érvágás. Azt viszont, hogy főzzek, mossak, takarítsak, belém nevelték, ez nem gond. A legnagyobb előnye az egyedüllétnek és a csendes környéknek, ahol lakom, az, hogy a kemény edzések után rettentő jól tudok pihenni…

Nem titok, hogy vallásos vagy, ez segít megküzdeni a nehézségekkel?

– Minden hétvégén megyek szentmisére, ami lelki felüdülést jelent. Otthon a családdal jártunk, már akkor is a vasárnapom központi programja volt. Most is erőt ad a következő héthez. Ráadásul jó nyelvgyakorlás is, hiszen ebbe is ugyanúgy bele kell tanulni, mint a futballszaknyelvbe, és egyre többet értek a prédikációból is.

Lelki érettségre vall, hogy még szombathelyiként egyhavi béredet ajánlottad fel rászorulóknak. Hasonló jótékonykodást a jövőben is tervezel?

– Most karácsonykor is felajánlottam egy mezt és egy a csapat által aláírt labdát árverésre, a bevételt hátrányos helyzetű gyerekek iskolájában a tornaterem felújítására fordítják. Továbbra is szeretnék másokon segíteni, ameddig a karom elér.

Ezzel példát mutatsz. Neked miben mutat példát a német közeg?    

– Egyrészt pozitív felfogásban. Eleinte sokat hibáztam, de mindig mondták, hogy nem számít, Messi is hibázik, Courtois is kapott ilyen gólt. Tanuljak belőle, emeljem fel a fejem, és legyen olyan a testbeszédem, hogy legközelebb is nyugodt szívvel passzoljanak nekem. Másrészt munka iránti alázatban. A 32 éves csapatkapitányunk, aki a legidősebb, hozzáállásban is vezéregyéniség. Itt a kulcsszó a munka, ebben hisznek, erre tesznek fel mindent.

– A szurkolók rajonganak értetek?

– Amíg nem éreztem, nem hittem, de már tudom: Bielefeldben mi vagyunk „a” nagy csapat, mindenki nekünk szurkol. Nem számít, hogy Magyarországról jöttem 18 évesen, felnőtt bajnoki meccs nélkül, tudták a nevemet, jöttek aláírást kérni. Hétről hétre 18-20 ezer ember jár ki a meccsekre, bárkivel találkozom a városban, szereti a focit, jönnek szembe a mezek, sálak.

Mit gondolsz – akár lesz nyártól folytatása a kinti kalandodnak, akár hazatérsz –, a generációtok képes lesz a külföldi tapasztalatokból tanulva lendíteni a magyar futball szekerén?

– Remélem, hogy aki fiatalon kikerül, át tudja venni a profi mentalitást. Ha elég intelligens és hivatásként tekint a futballra, át fog ragadni rá. Nagyobb kérdés, hogy az otthon maradók hogyan tudnak fejlődni. Az utánpótlás-válogatottba hazatérve sok jó eszű, dolgos sráccal találkozom, ez alapján reménykedem, hogy a generációnk sokat tud majd adni a magyar szurkolóknak.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.