Diósgyőr – Aranyosi Péter: Piros, fehér, aztán zöld

Megjelent: Presztízs Sport magazin, szöveg: dr. Szász Adrián, fotók: Lékó Tamás

„Szevasz, akkor ide, szépen fegyelmezetten egy bambira” – jelenti ki üdvözlés gyanánt, jellegzetesen „aranyosis” hanghordozással az étterem előtt, ahol találkozunk. Miután betérünk az egységbe, egy nagyobb asztaltársaság felismeri, ráköszön, ő pedig úgy szól vissza, hogy dőlnek a röhögéstől. Percekkel később már én is jól szórakozom, mert – in medias res – természetesen a Diósgyőr-mezzel nyitunk, Péter pedig hozza a formáját…

Milyen gyakran van alkalmad piros-fehérben feszíteni?

A mez szinte minden héten rajtam van! Ahová megyek, viszem magammal, itt éppen Máltán iszom benne Borsodi sört a Hungarian Restaurantban (mutatja a fotót). Erről a fanatizmusról szól a diósgyőri életérzés. Mikor a magyar–skót-meccs előtt tele volt az Üllői út skótszoknyás szőrös, világító fehér lábszárú skót szurkolókkal, eszembe jutott az az 1979-es diósgyőri nóta, amit a miskolci gyáristák énekeltek, miután a Diósgyőr 4–1-es összesítéssel kiütötte a KEK-ből a skót kupagyőztes Dundee Unitedet: „Tatár Gyuri megérkezett, kivertük a Unitedet. Nincsen mese, nincs cicó, pucolj, szoknyás f…szopó!”. Na, ez az őrület határa kísér el mindenhova.

Hangos szurkoló vagy?

Visítva ordító! Régen pedig kővel dobáló, verekedő is voltam. Huligánkodtunk rendszeresen. Tudod, isteni rendőr elől futni, mert olyan motivált vagy, mint még soha…

Mi a legelső emléked, amelyik a focihoz köt?

Az a hetvenes évek végi kupadöntő, amikor édesapám Frédi barátjával kiment a stadionba, mi pedig a tévé előtt figyeltük a nagyszüleimmel, látjuk-e apát a huszonötezres telt házas lelátón.

Gondolom, láttátok…

Hogyne! A papa nyugodt volt. De aztán nem is apám, hanem az unokatestvérem és az öcsém vitt bele a bajba. Érdekes, hogy a Diósgyőr mélyebb szeretete részemről onnan datálható, hogy felköltöztem Pestre. Azóta ez a kapocs fűz össze Miskolccal. Hogy elmegyek a Vasas-pályára vagy a Honvéd-pályára biciklivel, és ott a Diósgyőr-szurkolókkal vagyok.

Szerencsemalacból „pszichológus”

Ha már Vasas-pálya: úgy tudom, egy Fáy nevezetű focipálya Miskolcról is fontos emlék.

A Fáy szakközépiskola kézilabdapályájára rendszeresen bemásztunk a kerítésen át, focizni. A Középszer utca 7. és 9. számú panelek lakói meg a gyerekeik együtt. Sosem feledem, amikor a 120 kilós hajószakács hazajött és beszállt focizni közénk, a hatéves, 17 kilós Braun Petike pedig elé állt, de a fickó nem tudott megállni, a hóna alá fogta, majd berongyolt vele a kapuba. De Braun Petike akkor is kitartott, mert ő védő! Volt, hogy trópusi esőben játszottunk, tizenöt perc múlva már ültünk az ötcentis meleg vízben a forró betonon, még a makkunk alatt is kavicsok voltak.

Jól fociztál, vagy utoljára választottak téged a csapatkapitányok?

Nagyon rosszul fociztam. Én voltam a szerencsemalac, aki – ha páratlanul jöttünk ki – beállhatott pluszemberként a másik csapatba.

Más sportot űztél valaha?

Dzsúdóztam két-három évig, de nem alkottam maradandót. Barlangásztam is másfél évtizedig, a barlangok kitartó szerelmese voltam!

Az öcséd pedig ugyancsak a Diósgyőr – ha lehet, még kitartóbb – szerelmese…

Brutális fanatikus! Szoktam mesélni, hogy kijár a meccsre már két órával előtte, töri a betont a lábával a lelátón, hogy fejbe tudjon b*szni vele egy bírót. Olyan, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde: két lélek lakozik benne. Fejbe b*ssza a bírót, majd odamegy hozzá, hogy ő mentős, mit segíthet? De ez a diósgyőri szurkolók java részére igaz. A múltkor is előállítottak huszonkét Diósgyőr-drukkert, és öten közülük odamentek a rendőrökhöz, hogy legyenek szívesek velük kezdeni az adatfelvételt, mert másnap szolgálatba kell állniuk. Szombaton huligánok, vasárnap rendőrök.

A csapattal a lelátói szurkolásnál közvetlenebb kapcsolatod is van.

Fellépéseket is vállalok nekik, régen ezt, úgymond, magánban csináltam. Többször berohantam csak úgy az öltözőjükbe – még nem ismertek, azt hitték, valami pszichológus jött –, és spontán szózatokat intéztem a döbbent csapathoz, a szurkolók energiáját közvetítendő. Siófokon például berontottam és azt ordítottam, hogy jobbak vagyunk, mint a siófoki bányászok! De többet nem megyek, mert a múltkor megláttam az egyik afrikai légiósunkat, azóta kisebbségi komplexusom van. És nem a pályán nyújtott teljesítménye miatt…

Puskástól Woody Allenig

Csak a Diósgyőr szereplését követed?

Figyelem a válogatottat is, az Eb-n az Izland elleni meccs Hadházi Lacival a helyszínen életünk élménye volt! És történelem szakos tanárként megnéztem a Puskás Hungary című filmet is. A titkosszolgálat felbontotta Puskás leveleit, aki ’64-ben ezt írta: ha a magyar labdarúgásba nem raknak pénzt, menthetetlenül lecsúszunk és beleszaladunk egy megsemmisítő zakóba. ’86-ban a szovjetek ellen ez be is következett. Az meg, ami ma stadionépítés gyanánt megy, szép dolog, de szívem minden melegével üzenem: felesleges volt felhúzni ezeket a fenntarthatatlanul drága létesítményeket, mert a nézőtér, az afrikai. Kongó… Értem, persze, hogy ha edzőket képeznénk külföldön, abból nem lehetne a barátainknak pénzt utalni, és a stadion látványosabb is.

Apropó, stadion: az te voltál, aki egyszer egy zárt kapus Újpest–DVTK meccsen hangosan kiabált úgy, hogy az a tévéközvetítésbe is behallatszott?

Én oda dolgozni mentem egy diósgyőri sportműsor megbízásából, és akit magammal vittem, az kiabált. Mondjuk, miért ne tehettem volna én is? Az üres stadionokról még annyit: közönség nélkül egy mérkőzés olyan, mint amikor a pornórajongó haverom elment egy pornófilm-forgatásra, és azt hallotta a rendezőtől: „több fényt a f*szra!”. Egyből kiszeretett a műfajból. Ugyanígy nem szabad elmenni egy közönség nélküli meccsre, mert kiszeretsz a műfajból. 

Te nem pornó-, hanem military-rajongó vagy. Ez honnan ered, voltál katona?

Nem. A papíromra az volt írva – Woody Allen szép poénjával –, hogy H.E.T., azaz „Háború Esetén Túsz”. A fegyverektől konkrétan félek. Imádom őket képen és múzeumban nézegetni, mindent tudok róluk, de nem fognám a kezembe ezeket a szörnyű eszközöket.

Számítógépen ugyanakkor jó vagy – magyarra fordítva – a Tankok világa című játékban. És ma már az e-sport is sport…

Bizony, Diósgyőrben is megalakult az e-sport szakosztály! 11 órát edzenek keményen, vagyis számítógépes játékokat játszanak, majd hazamennek, és játszanak a számítógépen. Úgyhogy én nem vagyok World of Tanks-függő, mert én tizenegy órányi játék után mindig abbahagyom…

A borsodi megmondóember

Ami viszont nonstop: a Miskolc-életérzés. Mit adott a Középszer utca, ahol felnőttél?

Azt mondják, hogy aki elfelejti, honnan jött, az mindenre képes. Én tudatosan teszek azért, hogy a budapesti villogásban is érzékeljem, hogy az öcsém mentős, és a mentősök nagyon keveset keresnek. Nem arcoskodom tehát, a nép gyereke maradtam, amivé természetes módon váltam. Ez vagyok, a borsodi megmondóember. Tudod, egy férfi a cipőjét, az autóját, a házát, de még a feleségét is lecserélheti, a csapatát viszont sosem. És nekem nemcsak a Diósgyőr a csapatom, hanem Miskolc is. Hiába élek 18 éve Budapesten, még mindig miskolci lakos vagyok. És egy miskolci mindig Miskolchoz viszonyít. Hogy itt húsz forint egy képeslap, de nálunk Miskolcon „nyóc”! Ahogy mondani szoktam, ha sokallom valaminek az árát: hatezer forintért Borsodban nőt kapok a húgával… Főznek rám, mosnak rám, őszintén szeretnek.   

A szenvedélyeidből mit sikerül átadnod a – 16, illetve 12 éves – fiaidnak?

Mindkettő nagy szenvedélyű gyerek, imádják a Bíborszél együttes Miskolc című dalát. Újra és újra megnézzük együtt azt is, amikor a spanyol játékosunk, Luque levonult a pályáról az utolsó profi meccsén, ilyenkor ugyanúgy sírnak, mint apa. És azt is tudják, ki az a Veréb Gyuri bácsi…

Ha jól tudom, a nagyobbik vízilabdázik.

Sajnos most jött le a szerről, mert tönkrement a válla. Pedig korosztályos válogatott és bajnok lett a KSI-vel. De már gyógytornára jár, és elkezdett focizni. Azt mondja, ott meg sem izzad…

Akkor már tudjuk, mi a baj a focinkkal. Vajon a Bódog Tamáshoz hasonló szakemberek segíthetnek rajta?

Bódog is szenvedélyes ember, örülök, hogy ő vezeti (az interjú idején vezette – a szerző) a Diósgyőrt. Újságírók szerették volna, ha az előző trénerre, Horváth Ferencre csúnyákat mondok, de egyrészt nem értek hozzá, milyen edző, másrészt ott voltam azon a magyar–olasz válogatott mérkőzésen, amelyiknek a végén ez állt az eredményjelzőn: „Horváth 2, Inzaghi 2”. Akkor csókolóztam először bajuszos férfival! Aki a nyakamba ugrott. Igaz, azóta sem hív. Szóval Horváthot nem szidom, Bódogon pedig látom, élvezi, hogy Diósgyőrben van futballélet. Pletykálták, hogy vinné a Felcsút, de szerintem nem megy el egy hagyomány és szurkolók nélküli csapathoz. Esetleg a Fradi felé vezethet még az útja, mert Magyarországon minden, ami nem Fradi, az a Diósgyőr alatt van. Csak hogy tudd: az Eb-re is Diósgyőr-mezben mentem, mert én előbb vagyok Diósgyőr-szurkoló, és csak utána magyar. Szép dolog a piros-fehér-zöld, de én előbb vagyok piros-fehér, és csak utána „ződ”!

Névjegy

Név: Aranyosi Péter

Ez ő: Karinthy-gyűrűs humorista

Született: 1972, Miskolc

Végzettsége: történelemtanár

Itt él: Wekerletelep, Kispest

Innen ismerjük: Showder Klub, Dumaszínház, Rádiókabaré

Korábbi állomásai: Esti Showder (poéngyáros), Mónika Show (közönségszervező)

Arany(osi-)köpések

A diósgyőri B középről

„Nem az számít, hogyan játszanak a játékosok a pályán, hanem hogy legalább vannak, és ezáltal mi is lehetünk egymásnak a lelátón.”

A huliganizmusról

„Gyönyörű emlék, amikor a debreceni Nagyerdei Stadion hűvös magányát azzal oldottuk, hogy az egyik szektort felgyújtottuk. Pedig k*rva nehéz ezeket a műanyag székeket meggyújtani.”

Egy igazi példaképről

„A gyerekekkel belógtunk a diósgyőri stadionba, épp jött a csapat edzésről vissza. Felsorakozva nézték a kicsik a stoplis cipős bácsikat. Húszan le se sz*rták őket, ám Luque odajött, és mindenki fejét megsimogatta. A pályán kívül is megmutatta, hogyan kellene, szívből jött belőle a jó.”

Az ellenfélről

„Én a Diósgyőrt szeretem, nem a Fradit utálom. Felesleges az ellenfelet k*rvaanyázni, mert – bár nem vagyok ezoterikus, de – rossz energiát szül. Szidjuk eleget a saját csapatunkat, minek még a másikat is?”

A stand-upról

„A stand-up lényege, hogy ami ma történt, azt még ma, de legkésőbb holnap elmondd.”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.