Ohrid – Balkán Balaton

Megjelent: Pannon Presztízs magazin, szöveg és fotók: dr. Szász Adrián

Szeretjük a magyarokat. Titeket sem kímélt a történelem, de mindig kiálltatok magatokért” – jelenti ki korántsem hibátlan, de jól érthető angolsággal Robert, a macedón taxisofőr. Még jó, hogy kedvel minket: közel három órát kell egy légtérben eltöltenünk, nagyjából ennyi az út a szkopjei reptérről az Ohridi-tó partjáig. Busszal is meg lehet tenni, csak úgy kicsivel hosszabb, így meg mindjárt kapunk egy autentikus idegenvezetőt is hozzá, aki boldogan osztja meg véleményét hol a nőkről („nem érdemes vitába szállni velük”), hol az albánokról („velük csak vitába szállni érdemes”), hol magáról Ohrid városáról („nem vitás, hogy remek hely!”).

Bennfentes információkkal felvértezve érkezünk tehát úti célunkhoz. Átszelve egy látványos hegyvonulatot, döbbenten figyelve a hegyi falvak vakolatlan házai közül itt-ott kikandikáló – inkább giccses, mintsem pompás – palotákat. A többségükön albán zászló, az egyik tartóoszlopán óriási piros masni. „A tulajdonos Svájcban melózik, onnan jár haza parádézni” – ingatja a fejét Robert, akitől szinte sajnáljuk, hogy Ohridban el kell válnunk. (Jó hír: még találkozunk!)

Házigazdánk onnan folytatja a csevejt, ahol a taxis abbahagyta. A kerti lugasban ücsörgünk, mindenhonnan kivik csüngenek a nyakunkba. Vagy félórányi beszélgetést követően kiderül, hogy „ja, a szobánk már rég kész”, csak gondolta, tereferéljünk, amíg (neki) jól esik. Feléjük nagyon dívik ez az eszmecsere bárkivel, bármiről. Szívélyesek, s arra, hogy magyarok vagyunk, tényleg még szélesebb mosoly a válasz. Az erkélyről kinézve a vízre megértjük, miért nevezik Észak-Macedónia Balatonjának a helyet. Van benne egy jó adag Tihany-feeling, drámaibb magaslatokkal körbevéve, kisebb és színesebb hajócskákkal. És Tihanyban természetesen ennyi kivi sincs.

Minden napra egy szent hely

Nekünk is könnyebb volna szárnyas rovarként átrepülni az óváros dimbes-dombos utcái felett, ám a Villa Rustica apartmanház a helyiség gyalogos bejárásához is szuper bázis. A központban fekszik: ha balra indulunk, az éttermes, kávézós, üzletsoros sétálóutcára és a tóparti főtérre; ha jobbra, a strandokra, felettük a várhoz és az amelletti fenyőerdős vidékre érkezünk.

Bármelyik irányt választjuk, templomokat és kápolnákat biztosan látunk, ha nem is mind a 365-öt, amelyekről Evlija Cselebi török világutazó-történetíró mesélt a 17. században, miután hazatért a településről. Ha hiszünk neki, Ohridban az év minden napjára jut egy-egy szent hely. Főként a bizánci stílusú egyházi építészet kincsei, „szláv Jeruzsálemként” is emlegetik miattuk a várost.

A leglátványosabb fekvésű közülük a Kaneói Szent Jovan-templom egy takaros kis panoráma-dombon, hátterében a tóval. A legfontosabbnak pedig az egykori érseki főtemplomot, a később mecsetként is működő, 1001 éves Szent Szófiát mondják.

Ohrid bolgár, bizánci, normann és szerb fennhatóság alatt is állt, majd a 14. század végétől a 20. század elejéig az oszmánoké volt. Ma több mint nyolcvan százalékban macedónok lakják, legújabban Észak-Macedónia része, de a tó túlpartja már Albánia. S ha már nemzetek: nyaralni nemcsak például hollandok, hanem meglepő módon ausztrálok is sokan járnak ide, csapataikkal mi is összefutunk. A várban – érdemes felsétálni a város látképéért – magyar szót is hallunk, majd egy étterem falán csodálkozunk rá a budapesti Hősök tere fotójára mint hangulati elemre.      

Fröccs a fröccsenő hullámok felett

A fő hangulati elemek a jellegzetes formájú ohridi utcalámpák – mindenfelé azonosak, nincs kivétel –, amelyek egy tipikus balkáni-török lakóház alakját mintázzák kicsiben. Elragadó bájt kölcsönöz a helynek, hogy sétálsz pont olyan – alulról felfelé szélesedő, kiugró felsőbb szintekkel bíró, fekete ablakkeretes – házikók között, amilyen alakú fényforrások megvilágítják a lépteidet.

S hogy a templomok meg a vár után merre érdemes lépkedni este? Éttermek, fiatalos szórakozóhelyek érik egymást a központban, de a főszezonban koncertsorozat is a partra csábít. Minden értelemben a szebbik arcát mutatja itt a Balkán: példás tisztaság, jól öltözött emberek, akik közül a többséggel prímán lehet angolul is társalogni, és kifogástalan a kínálat a boltokban.

Gasztronómia-fronton melegen ajánlott a friss helyi pisztráng sopszka salátával, a tó felett egy stégen, mondjuk a Kaj Kanevche nevű vendéglőben. Ahol akár úgy is kortyolhatja az ember a fröccsét, hogy a lába közben a vízbe lóg. Jó innen figyelni a halászokat, s lenézni a hihetetlenül tiszta vizű tó fenekére. Azt mondják, az átlagos mélysége 155 méter, de legmélyebb pontján a 288-at is eléri. Nyáron így is felmelegszik akár huszonöt fokosra is, simán lehet fürödni benne.

A part egy része vadregényes sziklák alatt kanyargó szűk stégösvényen közlekedve járható be, melynek korlátja sincsen, és csak a strandszakaszoknál szélesedik ki. De sokan megmártóznak a főtér közelében is a tóban, nem mindenki veszi a fáradtságot, hogy kijelölt strandot keressen.

Kavalkád után szoborsokk

Éppen próbálnánk megfejteni a szuvenírként mindenfelé árusított ohridi gyöngyékszerek titkát, amikor belekeveredünk egy „bazi nagy balkáni lagziba”: zenekarostól, táncoló nagymamástól vonul a menet végig az óvároson – találgatjuk, vajon melyik templomban lehetett az esküvő. A nyomunkban macskák suhannak kecsesen a macskakövön, sok van belőlük errefelé.

Középkori atmoszférában bolyongunk, miközben az UNESCO Világörökség részét képező tavon – melynek élővilága oly gazdag, hogy több mint kétszáz csak itt megtalálható fajt jegyez – huszonegyedik századi extrémsportolók mutatványoznak. A parton egy biciklis futár fél kézzel kormányoz, a másikkal tálcára tett csésze kávékkal, teákkal egyensúlyoz (ez nemcsak showelem, tényleg kiszállítja őket), ami még egyedibb attrakciónak hat, mint a flyboardosoké.   

Nehéz elhagynunk ezt az élvezetes kavalkádot, bár kellemes a tudat, hogy az utazás, a szállás és az étkezés árai a földön járnak, azaz máskor is jöhetünk, ha úgy gondoljuk. A bónusz pedig: visszaúton egy éjszakát Észak-Macedónia fővárosában, Szkopjéban töltünk – más kérdés, hogy az teljesen más világ… Random szobrokkal telepakolt belvárosa távol áll az ízlésünktől, óvárosi bazársora egy fokkal közelebb, de nem nyűgöz le. Még jó, hogy Robert – a tótól visszafelé is ő hozott, reggel várt ránk a sarkon pöfékelve – gondos kalauzként erre is felkészített.

Terézanya szülőhelyén lecsúszik egy burek meg egy csevap, dobunk belőlük a kóbor kutyáknak is. Látjuk a Balkán legnagyobb keresztjét a Vodnó-hegyen: 76 méter magas, 400 tonna fémből, több mint két éven át készült, 500-nál is több reflektor világítja meg. Pazar, de amit magunkkal viszünk, az Ohrid szépsége, a kivi, a tüneményes utcalámpák meg az a sok-sok macska(kő)!

Hét plusz egy érdekesség az Ohrid-régióról

Az Ohridi-tó a kontinens egyik legöregebb állóvize, kiterjedése a Balatonéhoz hasonló.

Leghíresebb halfaja az ohridi lazac. Amikor Erzsébet királynő megkóstolta, állítólag így szólt: „Anglia királynője találkozik Ohrid királynőjével”.

Az ohridi gyöngy eredetéről és összetételéről nincsenek biztos információk. Azt mondják, egy helyi hal olajától lesz színpompás, készítésének receptje azonban 1924 óta családi titok.  

A tó partján lévő Szent Naum-kolostorban található a cirill ábécé egyik megalkotójának, Szent Naumnak a sírja. A legenda szerint a koporsóhoz hajolva hallhatjuk a szent szívének dobogását.

Ohrid városát kb. 40 ezren lakják, és van egy Kr. e. 200 körül épült antik színházuk is, amelyben manapság is tartanak előadásokat.

Az Ohridi Nemzeti Múzeum a Robev-családi házban van. Ez tipikus macedón építmény, amely azonos részekre oszlik a testvérek között; egy közös szobával, ahol a családok összegyűlhetnek.

Túrázóknak remek kirándulási lehetőséget nyújt a közelben elterülő Galicica Nemzeti Park.

Ohridi nyaralásunkhoz macedón dénárt felesleges váltanunk – euróval is bárhol fizethetünk.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.