Jersey – Gyöngy az óceánban

Megjelent: Pannon Presztízs magazin, szöveg és fotók: dr. Szász Adrián

Tipp: ha valaki Magyarországról Jersey-re szeretne utazni, még véletlenül se a New York-i repülőjáratokat kezdje böngészni, hiszen e százezer lakosú kis sziget légvonalban ötezer kilométerrel közelebb található Budapesthez, mint az USA-beli New Jersey, amelyre a név alapján elsőre asszociálnánk. Nem kevésbé izgalmas ugyanakkor a hely, mint tengerentúli névrokona, tekintve, hogy saját Szupermenje, Formula-1-es világbajnoka és világbajnok minőségű tejet adó tehene is van. Azt mondják, a mindössze Veszprém-nagyságú területű szigetről a szerencsésebbek meggazdagodva térhetnek haza, mivel az Atlanti-óceán mélye kincseket rejt arra, de üres kézzel a többiek sem fognak, mert a sziget maga is egy kincs!

Történelem, Durrell-től Gibsonig

Gerald Durrell nevét sokan Korfu szigetével kötik össze, az indiai születésű, brit zoológus-író legnépszerűbb regényeit (pl. Családom és egyéb állatfajták) ugyanis görögországi évei ihlették. Tán kevesebben tudják, hogy Durrell – miután Afrikában is gyűjtött egy parkra való állatot, de azokat Angliában nem fogadták be – 1959-ben Jersey szigetén nyitotta meg a saját állatkertjét, amely a mai napig üzemel. Az általa alapított Jersey Vadvédelmi Alapítvány szerte a világban segíti veszélyeztetett fajok óvását, fenntartását, szaporítását, különös figyelemmel a gorillákra. A jersey-i állatkert jelképe az ember által kipusztított fajok jelképe is lett: az egykor Mauritius-on élt és Mauritius címerében is megjelenő – remetegalambként is emlegetett – dodó madár az, melynek ma már sajnos csak a szobra látható Jersey-n, az 1995-ben elhunyt Durrell-ével együtt.

Jersey a Csatorna-szigetek egyike, amelyek Anglia és Franciaország között helyezkednek el, az Atlanti-óceán La Manche-csatornájában. Franciaországhoz esik közelebb – a kompút a francia St. Malóból másfél, az angliai Poole-ból négy és fél óra ide –, mégis a brit Korona fennhatósága alá tartozik. 1066 óta, addig a Normandiai hercegé volt, a jégkorszak előtt pedig egybefüggött a kontinenssel, csak aztán a földdarab levált. 1781-ben a franciák próbálták megszerezni, de az angolok egy félórás csatában megvédték, 1940-45 között azonban a németek megszállták (erről lásd keretes írásunkat). Jersey tehát nem szuverén állam, de nem is az Egyesült Királyság vagy az EU része: saját kormánya, parlamentje, autójele (GBJ), internetkódja (.je) van, a britek csak védelmi és külügyekben illetékesek felette. Valutája a jersey-i font, II. Erzsébet arcképével. A királynő büszke mosolya mintha azt üzenné: földi és adóparadicsomba érkeztünk… Nem hiába fektetik celebek (pl. Mark Knopfler, Mel Gibson) is Jersey-n bejegyzett cégekbe a vagyonukat.

A béke (és a babok) szigete

De miért érdemes nekünk, magyaroknak – leginkább repülővel, londoni átszállással – Jersey-re látogatnunk? Elsősorban a színes virágos, pálmafás partok, tengeröblök miatt. Fürödni ugyan talán sietősebben fogunk a hűs óceánban, mint a helyiek vagy az évről évre itt nyaraló angolok és franciák, ám a nem „ezer fokban” való napozás a homokban vagy a sziklákon – megszakítva egy-egy kagylógyűjtő sétával – a lehető legjobb mód kikapcsolni az otthoni stresszből. (Sőt, a 18 fokos víz – mint egy helyi nénitől megtudtuk – a reumát is helyrehozza.) „Island of Serenity” – jellemzi találóan egy kinti iromány a szigetet, s tényleg az a hely egyik legnagyobb vonzereje, hogy bármerre indulunk, az emberek kedvesek, kiegyensúlyozottak, gyakran még a boltban is úgy szólít meg az eladó, hogy „hello, my love”. A védettség érzését keltő várak, világítótornyok árnyékában mindez üdítően felszabadító érzés a túlfeszített hétköznapokban leharcolt léleknek. Ha pedig a békén túl másra is éhezünk, friss tengeri fogásokból válogathatunk, így kényeztetve a testet is. Ugye, nem hangzik rosszul? Bizony, Durrell is tudta, hova jöjjön a kedvenc állataival.

A legjobb éttermek egyébként nem is a messziről kiszúrható felkapottak, hanem az eldugottabb, kanyargós szerpentineken elérhető, „semmi közepén” található vendéglők. Mivel Jersey-n szűk utakon kell közlekedni, ha az autózást választjuk, fel kell készülnünk arra, hogy a szembejövő forgalom elől időnként le kell húzódnunk az út szélére, ez rutinos szigetjáróknak nem újdonság. Ha valaki esetleg nem vállalná, hogy a – mindössze 15 kilométer hosszú, 10 kilométer széles – sziget belseje felé a dombokon (a tengerszint feletti magasság kb. 140 méter) felszlalomozzon, annak a parton ajánlott például a portugál éttermekből választania, ezekben általában remekül főznek. És van is belőlük jó pár, Jersey harmadik leggyakoribb populációja ugyanis a mintegy 8 százalékot kitevő portugál. Náluk többen értelemszerűen a britek (33 százalék), és a magukat „Jersey bean”-ként aposztrofáló helyi születésűek (46 százalék) vannak. Vicces, hogy a „bean” szó az elnevezésükben a tradicionális jersey-i babos-zöldséges egytálétel, a bean crock nevéből ered, mintha mi, magyarok – nagy büszkén – gulyásnak vagy pörköltnek becéznénk magunkat.

Szuperember, szupertehén, szuperkoszt

A jersey-i emberek, persze, nem csak a babjukra büszkék. A Superman-jükre, Henry Cavill-re is azok, a közelmúltban befutott sármos színész ugyanis a sziget legnagyobb – azaz egyetlen – városában, Saint Helier-ben született és nőtt fel négy fivérével együtt. Büszkék Nigel Mansell-re, a Formula-1-es világbajnok is élt Jersey-n, a karrierje relikviáiból összeállított gyűjteményt most is itt tartja, ez afféle autósportmúzeumként bárki által megtekinthető (a tárlatvezetést maga Mansell tartja, felvételről). És nemcsak a motorok, a tehenek bőgése is helyi kuriózum, a jersey-i szarvasmarhák különösen krémes állagú tejéből ugyanis prémium minőségű tejszín, jégkrém, kézműves sajt készül. A titkuk – azon túl, hogy az állatok extrán zöld füvet legelnek – az, hogy valamennyi nyilvántartott (mintegy háromezer) tehén igazoltan úgy kétszáz évre visszamenőleg jersey-i ősöktől származik. A minőség tehát családban marad. Annyit érdemes még tudni, hogy az ugyancsak nevezetes Jersey Black Butter, azaz „fekete vaj” is a szigetről származik, de ez nem tejtermék, hanem egy édes-savanykás almás-fahéjas lekvár pékáruk mellé, süteményekbe.

Dzsörzikum” a jersey nevű textilanyag is, amely eredetileg gyapjúból, kézikötéssel a jersey-i halászoknak készített vastag pulóvert jelentette, aztán más kelméket is elkezdtek így nevezni, világszerte. A helyiek persze ma már nem feltétlenül „dzsörzében” indulnak bio-zöldségekért és gyümölcsökért az általuk kedvelt farmshopokba, és a reggeli rákos szendvicsüket sem ebben majszolják el, de mindig jól öltözöttek. Imádják a Jersey Royal néven levédetett helyi krumplit, melyből az út mentén is mindig látni, dobozokban kirakva, becsületkasszával. Láttunk öltönyös üzletembert a – kicsi, de forgalmas – reptéren, aki a járatára sietve még gyorsan vett egy zsákkal „szuvenírnek”. Ebből egyébként, van olyan hónap, hogy akár 1500 tonnányit is exportálnak, és a piacon a nénik már akkor legyintenek rá, hogy nem elég friss, ha megszáradt rajta a föld…

Kincset érő szemlélet

Az idősek közül sokan nehezen felismerhető nyelven társalognak: a norman eredetű „jèrriais”, azaz jersey-i francia nyelvet igyekeznek életben tartani. Sokfelé az utcáknak is francia nevet adtak, miközben vásárolni meg átjárnak – repülővel – Angliába, Southamptonba, ha olyan ruhát vennének, ami biztos nem jön szembe a szigeten. A tehetősek előszeretettel jótékonykodnak is, adományboltok nyílnak jóformán minden második sarkon. Csak parkolni nehéz előttük, mert több az autó az utakon, mint ahány ember Jersey-n él. Autólopás viszont nincs, mert a járművek eltüntetése a hatóság látóköréből szinte lehetetlen. Még a slusszkulcsot is bent hagyják sokan a kocsiban, hogy ha valakinek útban lenne, nyugodtan álljon odébb vele… A tömegközlekedés is jó és akadálymentesített, csak hosszú távon borsosabb a buszjegy/bérlet ára, mint a benziné.

Nem csoda, hogy sokan kutatnak kincsek után, a legendák szerint ugyanis Jersey sziklás partjai mentén az idők során számos hajó süllyedt el, így a tenger mélye értékeket rejthet. Ha mégsem lelnénk ilyet, Saint Helier sétálóutcájában vásárolhatunk jersey-i gyöngyöt, az is szép és híres. A tengerben talán csak algát fogunk találni, de itt ezt is megbecsülik: italok, táplálékkiegészítők alapanyagaként egészségesnek tartják. Amúgy is imádnak mindent (újra)hasznosítani: a lejáró szavatosságú ételeket a boltok elosztogatják, az elhasznált olajat az éttermekben külön gyűjtik. Sokhelyütt megváltozott munkaképességűek látják el ezt a feladatot, a fogyatékosoknak külön munkahelyeket – kávézókat, kertészeteket, nyomdákat – hoznak létre. A rájuk irányuló kiemelt figyelem része, hogy nem intézetekben, hanem külön kis lakásokban élnek, ahol szükség szerint huszonnégy órában szociális gondozók segítik őket.

Konklúzió: állati jó hely!

Háziállatként a legtöbben kutyát tartanak – igaz, utánuk ebadót fizetnek –, a macska ugyanis hiánycikk a szigeten. Az ivartalanítás miatt alig szaporodnak, így aki cicát szeretne, az sokszor végül külföldről hozat jó pénzért akár csak egy cirmost is. Az állatok szeretetét és a szigeten élők egymásra figyelését jellemzi, hogy ha elütnek egy kutyát, azt még a rádióban is bemondják hírként, vagy ha eltűnik például egy macska, plakátokkal, internetes megosztásokkal mindenki őt keresi. Kóbor állatnak legfeljebb azok a kis barna nyulak számítanak, amelyek a parkokban mókus módjára tűnnek fel és el – szeretik is őket az egyenruhás kisiskolások.

Egyébként is az az ember érzése, hogy Jersey-n gyereknek és felnőttnek lenni is jó. Mennek a vízisportok: a szörf, a vitorlázás, meg persze az olyan brit klasszikusok, mint a golf, a krikett, a lovaglás vagy a rögbi. Részt vehetünk delfinlesen, virágkarneválon, hajós és veterán járműves találkozón, hűsölhetünk japánkertben, levendula és orchidea farmon. Jóformán csak az nem él itt boldogan és egészségesen kilencven/száz évig, aki jó dolgában a kelleténél többször nyúl a sörös vagy a whisky-s pohár után. Igaz, legalább az is elegánsan iszik, mert még a bárokban is dress code van. A változékony időjárás miatt tényleg jó néha behúzódni valahova, de mikor süt a nap, Jersey szinte verhetetlenül vagány hely. Tudta ezt Victor Hugo is, aki az 1850-es években élt a szigeten, ahol teljesen rabul ejtette a fotózás. Mi nemcsak őt, hanem még azt a háromezer tehenet is irigyeljük, akiknek már az ősei is itt bámulták az óceánt. Micsoda szerencsés marhák!     

A sötét oldal

A Jersey War Tunnels egy második világháborús alagútrendszer a sziget mélyén, amely a német megszállásra emlékeztet. Jersey volt a Brit Birodalom egyetlen területe, amely náci uralom alá került, és – miközben a lakosok a külvilágtól elzárva éheztek – Hitler erődrendszerré alakította volna át. Az általa létrehozott alagútrendszerből kb. egy kilométernyi szakasz ma is bejárható, afféle korhű múzeumként. De ha ez nem volna elég, a Devil’s Hole (Ördöglyuk) nevű látványos sziklahasadékot is érdemes felkeresnünk, s máris végképp „kimaxoltuk” Jersey sötét oldalát!

One thought on “Jersey – Gyöngy az óceánban

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.