Miskolc – Beszélő falak

Megjelent: Presztízs Sport magazin – Találkozások rovat, szöveg és fotók: dr. Szász Adrián

A találkozások nem mindig személyesek. Valljuk be, Diego Maradonával nem is reális – még újságíróként sem – csak úgy összefutni, s talán olyan nagy interjú (sajnos) már nem is kerekedne ki a találkából, bár élménynek a jelenben és a jövőben is feledhetetlen volna. A múltban pedig számomra bármilyen formában – akár egy újság vagy egy könyv lapjain keresztül, pláne a tévéképernyőn át – az volt! Nem is kérdés, hogy siettem szeptemberben Miskolcra, ahol Magyarországon először mutatták be a róla készült dokumentumfilmet. Amely nem keverendő a bő tíz évvel korábbi, Emir Kusturica-féle Maradona-filmmel: ez Asif Kapadia brit rendező alkotása, aki készített hasonlót Ayrton Sennáról (2010) és Amy Winehouse-ról (2015) is. Utóbbiak sajnos már nem lehettek ott a premieren – Maradona a sajátjára hivatalos volt, de nem utazott el Cannes-ba. A borsodi CineFest vetítéseiről is „késett” (pont az ő filmje csúszott kétszer is félórát a programban), de megvártam!

Ahogy az 1986-os világbajnoki döntőt is a televízió előtt – ötévesen, a nagyszüleim régi aszófői nappalijában, a papám által az én „főhadiszállásomnak” nevezett egyszemélyes vendégágyon. Emlékszem, a környéken mindenki a németeknek szurkolt, mert a Balaton-part végső soron az ő pénzükből élt a nyolcvanas években, Aszófő pedig Tihanytól egy kőhajításnyira esik. (S a legenda szerint minden idők legszűkebbre szabott helységnévtáblájával büszkélkedhet, hogy még véletlenül se jusson eszébe senkinek az „A” elé plusz egy betűt firkálni…) Szóval, Lothar Matthäusék sikerét várta a falu, az ellenfél Maradonát mégsem illette senki rossz szóval – még a világbajnoki trófea magasba emelése után sem (lásd: fotó). Az ő zsenijét értelmetlen lett volna vitatni, meg sem próbálták kikezdeni. Büszkén fociztam az udvarunkban is azt kiabálva – általában hangosan közvetítettem, ahogy a falnak rúgom a labdát, majd a visszapattanót vetődve hárítom –, hogy „Maradona lő, a kapus óriási bravúrral véd!”

Három évvel később Szabó Sándor Maradona-könyvét is megkaptam ajándékba, így alig lettem kilenc, már azt is fejből fújtam, miként hívta Diego az édesanyját (Doña Tota), s melyik volt a kedvenc szitkozódása („hijos de puta” – nem fordítom le). Amikor a rendszerváltozást követően először Olaszországban, Bibionében nyaraltunk, vadásztam odakint a nápolyi karrierjéről szóló kiadványokat, s apukám kezdetleges – számológépre emlékeztető – fordítógépével böngésztem a reggeli kakaóm mellett a La Gazzetta Dello Sport friss számát. Túl sok mondatot nem sikerült megértenem, de tetszett, hogy 1. milyen szép rózsaszínű papírra nyomtatták a lapot 2. Maradona mindig benne volt valami sztorival. Ma is magam előtt látom a ’90-es, majd a ’94-es vébén – a kettő között hozzá hasonlóan kokainnal lebukott – Claudio Caniggiának adott pazar gólpasszait. Nem csoda: ha 226-szor nem néztem vissza az olaszországi torna teljes gólösszefoglalóját (noha minden idők egyik leggyengébb vébéje volt, de mit tegyek, ha engem a legfogékonyabb korban talált), akkor egyszer sem, az amerikai játékok idején pedig már javában fociosztályba jártam, igaz, inkább Caniggia posztján vitézkedtem. A Diego Maradona című dokumentumfilm által  az argentin klasszis pályafutásából kiragadott periódus amúgy ’91-ig tart, holott vele később is történt „ez-az”, de így is jó, hogy sikerült a legintenzívebb időszakát 130 pörgős percbe sűríteni.

A szívet azért rejtette el az Isten, hogy ne lássa senki, ha megszakad. Imádlak, H. Mariann!” E feliratot olvasom egy betonkerítésre fújva, ahányszor a kispesti Tichy Lajos Sportcentrumban futok. A létesítményt nemrég adták át teljeskörűen felújítva, de a feliratot nem tüntették el. Ez onnan ugrik be, hogy a Maradona-film is igazolja: a fanatikus emberek emlékezetes szövegeket képesek jókor jó helyen ott hagyni, és bár nem szép dolog rongálni más (vagy a köz) tulajdonát, valahol az érzéseket nem árt kiadni (kiírni). Amikor Maradonával az SSC Napoli először bajnok lett, valaki ezt az üzenetet függesztette ki a nápolyi temető falára: „Nem tudjátok, mit hagytatok ki!”. Nos, sem a kispesti, sem a nápolyi szöveget nem fogom feledni, annyira mélyről jöttek és – ha jól belegondolunk a jelentésükbe – mélyre hatolnak. Pedig nem ismerem az „alkotójukat” (a kispestihez hasonló mondatot Gárdonyi Géza is lejegyzett, de a graffiti nyilván nem az övé).

Ugyanúgy az életem része Maradona, bármi történt is vele az elmúlt bő huszonöt évben. Onnan indulva, ahonnan ő jött, nem köthetett ki teljesen ép ésszel és személyiséggel ott, ahová eljutott. Mégis többször felállt a padlóról, ami akkor is „isteni” teljesítmény, ha végül ugyanúgy végzi, mintha közben egyszer sem szedte volna össze minden emberi erejét. A film egy pontján – még a csúcson – kijelenti, hogy a futball a megtévesztés művészete. Elindulsz erre, aztán arra mész, és az ellenfeled már nem tud követni (a végét nem szó szerint idéztem, de ez a lényege). Diego is elindult valamerre, aztán irányt váltott, de én az első találkozásunktól – Aszófő, főhadiszállás – kezdve követem őt. Ennek jegyében ültem be a CineFestre is, ahol volt olyan férfi, aki – nem túlzok – sírt a vetítésen. Meg olyan hölgy is, aki a másik teremben egy órával később kezdődő Pavarotti-filmet várta, csak addig beült erre, és végül itt maradt, mert a virtuóz Lucianót – nem várt varázsával – legyőzte a másik virtuóz: Diego. A stáblista alatt sem surrant ki senki, és még erősebb volt úgy a hatás, hogy a második sorból – testközelből – néztem az eredeti felvételeket.

A mozi végén egy az ezredforduló után készült interjúban a már – most majdnem felsoroltam, mi mindennel, de maradjunk annyiban, hogy – igen sok démonnal küzdő Maradona is könnyek között néz szembe a valósággal. Már nem téveszt meg senkit, kiváltképp nem a pályán, és főleg saját magát nem. Pedig talán az ő szívét is azért rejtette el az Isten, hogy ne lássa senki, ha… De a szemekben nincsenek titkok. Én meg személyes találkozó nélkül is azt üzenem a távolból: Imádunk, Diego M.! (Aki nem nézi meg a filmet, az pedig nem tudja, mit hagy ki…) 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.