A Föld körül – Vadócz világa, a világ Vadócza

Megjelent: Presztízs Sport magazin, szöveg: dr. Szász Adrián, fotók: Lékó Tamás

Sok mindent láttam. Ennyi váltással együtt jár, hogy néha csak pislogsz ki a fejedből, hova kerültél” – töpreng hangosan Vadócz Krisztián 42-szeres válogatott labdarúgónk, aki az elmúlt 13 évben 10 ország 12 csapatában futballozott, és a klubok döntő többségénél nem epizódszereplő volt. A legtöbb bajnokiját Spanyolországban játszó középpályás 33 évesen így összegzi a világjárást: „Az ajánlatcsomagokat mindig összességükben néztem, és a kihívás döntött. Ötnél többször sem az anyagilag legkedvezőbb lehetőséget választottam. Indiában öt meccs alatt több mint kétszázezren láttak élőben, és háromnaponta meccs volt, amit imádtam! Zürich gyönyörű hely a hegyek között, ám nem ezért mentem a Grasshopperbe, noha ezt is élveztem. Nem így néz ki egy klasszikus karrier, de engem frissen tart, ha mindig újabb lécet kell megugranom, és örülök, ha kellően sokoldalú vagyok ehhez.” Krisztiánt megkérdeztem, mi jut eszébe elsőre az eddigi állomáshelyeiről. Elárulta: Budapest még aligha a végállomás…

1. Franciaország (2005–2007, AJ Auxerre)

„Auxerre-ben tapasztaltam meg, milyen az igazi labdarúgás! 30 ezres kisváros, ember legyen a talpán, aki ismeretlenként gyökeret ereszt ott, de kiváló közeg arra, hogy csak a futballal törődj. Tudtuk, melyik erdőben merre kell futnunk, és miért arra, semmi sem siklathatta ki a fókuszunkat a futballról. Edzettem, mint az őrült, ám ez is kevés volt az első csapathoz. A Honvéd kapitányaként mentem, de csak a tartalékcsapatig jutottam, amit így is előrelépésként éltem meg.”

2. Skócia (2007, Motherwell)

„Óriási zöld területen edzettünk, esett az eső, fújt a szél, sütött a nap. Felmordultál, hogy megint esik, mire a helyiek: nyugi, öt perc múlva már nem fog. Glasgow központjától tíz percre laktam, de nem a városnézés vonzott, és ez az egész karrieremre igaz. Tanulságos harc volt a Skót-felföldön: rugdosták a fejem felett a labdát, mert ők ritkán tartják a földön, én meg középen játszottam…”

3. Hollandia (2007–2008 és 2011–2012, NEC Nijmegen)

„Nijmegenben ötkor bezár minden, kihal a város. A híd túloldala már Arnhem, a Vitesse a nagy rivális. Bringával járnak hóban, szélben, sárban, még buliba is. Megtanultam szétnézni, amikor kanyarodtam, így mindenki túlélte az ottlétemet… Fejlett, nyitott világpolgárok a hollandok, bírom a korrektségüket. Befogadják a külföldieket, ha azok nem elvetemültek, és én nem voltam az. A kapus Babos Gáboron kívül is jó embereket ismertem meg, nemhiába tértem vissza később.”

4. Spanyolország (2008–2011, CA Osasuna és 2015–2016, Deportivo Alavés)

„A feleségemmel együtt szerettük a spanyol létet. Éretten viselkednek a hétköznapokban, remek életérzést sugároznak. Az utcán is érezhető a közösségi szellem: szieszta után, este jó kimenni közéjük, és mindez még szuper idővel is párosul. Ápolják a hagyományokat, nem véletlenül Európa egyik óriásnemzete. Pamplona és Vitoria után a mai napig tervezzük, hogy egyszer még visszatérünk. Az értékrendjük – nem az „azonnal csináljuk meg” mentalitás, hanem a családcentrikusság, az egymás iránti tisztelet – közel áll hozzánk, jó érzés volt egy ilyen rendszerhez tartozni.”

5. Dánia (2012–2014, Odense BK)

„Skandinávia, és mégsem teljesen az: nincs három hónapig sötét, sem nonstop világos. Fizikailag szívós nép a dán, adottságainál fogva bírja a viszontagságokat, ám legalább ennyire intelligens is. Működnek a dolgok: amit megbeszélnek, azt el is intézik. Északabbra nehezen tudnám elképzelni az életem, a téli szürkeséget, mondjuk, brazilként Odensében sem biztos, hogy túléltem volna, de magyarként elfogadtam.”

6. India (2014, Pune City és 2016, Mumbai City)

„Nyáron két egymást követő jó ajánlat is elúszott, kicsúsztam az átigazolásból, de nem akartam télig a babérjaimon ülni, és az egyik excsapattársam beajánlott Indiába. Futballistaként különleges élményeket szereztem, megfordult ott akkoriban húzónévként Del Piero, Trezeguet és Forlan is. Keralában 60 ezer sárga mezes szurkoló előtt játszottunk: Indiában többen láttak átlagban, mint a spanyol élvonalban! Meccseltünk 38 fokban meg dzsungelszerű magas páratartalomban is, a bajnokság éppúgy karbantartott a nemzetközi szinthez, mint Svájc vagy Dánia. Többet kaptam, mint amennyit az NB I-től kaphattam volna, hiszen például Magyarországon sosem voltam öt spanyollal, öt brazillal egy csapatban. Érdekes, hogy a dél-amerikaiakkal Indiában még jobban összehozott a sors, mint Spanyolországban. Európához képest sokkolt a mindennapok színes kavalkádja.”

7. Svájc (2015, Grasshopper)

„Büszke vagyok arra, hogy a rekordbajnokhoz igazolhattam; sajnálom, hogy csak egy szezonra. A futball világa nem olyan egyszerű, hogy ha jól megy a játék, maradsz, hanem belejátszanak a klub, a vezetőség és a szerződések körüli események is. Zürich környékén imádtam a természet csodáit, például, hogy az edzőpályáról is hófödte csúcsokat láttunk. Felnéztünk rájuk és éreztük: a természet az úr, tisztelnünk kell az akaratát. Jó volt nap mint nap így járni focizni. Focizni, mert ha azt mondanám, hogy munkába, sokan kikérnék maguknak…”

8. Ausztrália (2016, Perth Glory)

„Azt sem tudtam, hová cseppentem, máris meccset játszottunk! Az addigi kétórás repüléseimhez képest a sima idegenbeli bajnokikra is több ezer kilométereket utaztunk, például, az új-zélandi Wellingtonba. Élveztem a hosszú utakat, mert fizikailag abszolút nem viseltek meg, és mindig szerettem utazni, hiszen egy-egy hosszú út korábban is mindig komoly – nemzetközi – meccset jelentett. Perth szép hely: óceánpart fehér, illetve sárga homokos, türkizvizű partszakasszal. Kétmilliós, mégsem nagy a belvárosa, családdal érdemes kiköltözni. A bajnokság programja lehetett volna sűrűbb, jobban szeretem a heti két mérkőzést.”

9. Hongkong (2017–2018, Kitchee SC)

„Nagyszerű város, ahol ha húsz-harminc évre szóló szerződést ajánlanának, megkérdezném: nem maradhatnék harmincötöt? Ellentmondva magamnak, mégsem hosszabbítottam. Két év alatt hét trófeát nyertem, majd ugyanaz a kíváncsiság hozott el, amelyik odavitt. Nem volt könnyű döntés. Financiális központ, a világ egyik legélhetőbb helye. Nehéz olyan városba menni utána, amely életvitel szempontjából ne okozna csalódást. Nyolc-kilenc hónap harmincfokos nyár, nem véletlenül telepedik le ott sok külföldi. Mindennap találkozol pár százezer turistával is, akik rácsodálkoznak a helyre, amelyet éppen ezért pozitív életérzés leng be. Éjjel is gyönyörű, egyszer az életben látni kell!”

10. Magyarország (2002–2005 és 2018, Budapest Honvéd)

„Azt vallom, amit a huzamosabb ideje külföldön élők: jó hazajönni, beleszagolni az emlékekbe, aztán visszamenni. Hogy miért írtam alá a Honvédhoz? Továbbra is külföldre tervezek, ott van közelebb a nemzetközi futball, ám zavar, hogy a mai fiatalok nem tudják, milyen játékos vagyok, csak a nyilatkozataimat olvassák. Ki ez, miért beszél, gondolhatják. Egyszer itt játszik, egyszer ott, próbálnak megítélni a hírekből, de én szeretném magam megmutatni nekik! Külföldön már sokfelé jó a megítélésem, a volt csapattársaimtól ezt hallom vissza. Talán mostantól itthon is könnyebb lesz eldönteni, követendő példa vagyok-e vagy sem. Nem szeretnék levezetés gyanánt elsétálgatni, ez is egy fontos állomás. Fizikailag sok évre készülök még, sosem voltam sérült két hétnél tovább. Közelebb akarok lenni a negyvenhez, mint a harminchoz, amikor abbahagyom!”

+ 1. A vándorélet titka

„Ha egyszer véget ér a pályafutásom, bánkódhatok majd, hogy nincsen több meccs, hát addig minél többet szeretnék játszani! Kis túlzással mindegy, hogy a Városligetben vagy tétmeccset egy nagy stadionban. Nyilván minél nagyobb a tét és a körítés, annál kevesebbeknek adatik meg az élmény, de ugyanaz a boldogsághormon szabadul fel. Nem vagyok szívbajos akár évente új helyen bizonyítani, még ha ez kockázatos is. A pályán szerencsére könnyen teremtek kapcsolatot, abszolút tudok alkalmazkodni, hitelesen beilleszkedni egy-egy új stílusba. Sok helyen azonnal felvettem a ritmust, és két-három mérkőzés után már régi motorosként üzemeltem. Ezt segítheti, hogy angolul, spanyolul és franciául is beszélek, sőt a futball nyelvét hollandul is megértem.”

A fittség titka?

Krisztián az egyes országokban alig kóstolt helyi specialitást, mindenütt a sporthoz igazodó étrendjét – csirke, hal, tészta, édesburgonya, quinoa, barna rizs, brokkoli, paradicsom, cékla stb. – követte. “Az ember az idősebb csapattársaitól – amíg vannak, mert nekem már alig – megtanulja, mit mivel, hogyan érdemes. Persze minden országban akad, ami az ottani szokások révén gyakrabban kerül a tányérra, ilyen volt Spanyolországban a kuszkusz. Talán mór vagy afrikai vonalról. De bárhol tudom, milyen alapanyagokat keressek az abc pultjainál. A zöldségeket pedig nem rotyogtatom órákig, hanem a vitaminok miatt nyershez közeli állapotban fogyasztom, úgy, hogy még ropogjanak!”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.