Szicília – A Földre csókolt sziget

Megjelent: Pannon Presztízs magazin, szöveg és fotók: dr. Szász Adrián

Renzino Barbera szicíliai költő – 1923 és 2009 között – 86 évet élt, ezalatt minden reggel úgy ébredt fel, mintha akkor születne, este pedig úgy feküdt le, mintha akkor halna meg. „Így sokkal többet éltem, mint bárki más” – indokolta már idősként e rafinált hozzáállást. Nem tudni, a ma élő szicíliaiak mennyire követik tudatosan művész elődjük útmutatását, ám annyi szent: tudnak élni! Erről mi is meggyőződtünk tíznapos utazásunk során, melyet Európa hetedik legnagyobb szigetének dél-keleti régiójába tettünk. Taorminától Szirakúzán át Ragusáig, felkeresve a Keresztapa filmtrilógia forgatási helyszíneit, Szicília csokoládé-fővárosát és Odüsszeusz szikláit is. Aki bármelyik reggel „úgy születne”, hogy szeretné mindezt utánunk csinálni, annak mutatom, mire számíthat!

Csupa jóra egyébként, ha a bűnszövetkezet szó olasz megfelelőjét ritkán emlegeti odalent. Én is csak körülírom: M-mel kezdődik, A-ra végződik, és – akár a Bibliának – tízparancsolata is van. Ilyen szabályok: soha ne nézz más családtag asszonyára, ne járj kocsmába, mindig állj a közösség rendelkezésére (akkor is, ha a feleséged éppen szül…), ne mutatkozz rendőrökkel, és mindig az igazat válaszold, ha kérdeznek!

Nekünk először a cataniai reptéren válaszolta az igazat az a buszjegyárus, amelyik komótosan kinyomtatta a taorminai jegyünket, ráérősen visszaadott az eurónkból, mire érdeklődtünk nála, mikor indul a járat. „Fél perc múlva” – felelte. Kishíján összetörtünk magunkat – csomagokkal a nyakunkban – a buszig, ám a fél reptér döbbenten fordult utánunk: mi ez a para? Első lecke: Szicíliában nem szokás kapkodni. A busz is megvárt, s mi is legfeljebb a fejünket kapkodtuk rajta, mivel a közlekedésben jobbról-balról mindenki dudál. De ezt sem sürgetésként teszik, csak kommunikálnak: „hello, utolértelek”, „király a verdád”, „az enyém királyabb”, „nekem meg a csajom szebb!”.

Celentano és Keresztapa

Taorminában nyitásként a tíz nap legjobb lasagnéjét ettük a La Vecchia étteremben. Második lecke: ha nem szólsz, hogy nem kérsz előételnek friss pékárut, hoznak és felszámolják. A szervízdíj per fő szerepel a számlán. Másnap pedig a szállásunk tetőteraszán reggeliztünk, az asztaltól az Etna csúcsát láttuk, a kapucsínó mellé isteni briós járt! A B&B Varó Taorminát egy német-olasz pár, Alessandra és Federico üzemelteti, közel van mindenhez, a környékbeli kerthelyiségekből este olasz világslágerek dallamai szűrődnek fel a szobákba. Az Adriano Celentano Best of-ot tehát tartalmazza az ár…

A városközponttól jóleső sétára található a távolsági buszállomás, ahonnan gyakran indul – panorámás szerpentinen – járat az Isola Bella szigethez. A szigettel szemközti partszakaszon fürdés előtt/után/helyett szép kavicsokat gyűjthetünk. A buszállomás a „Keresztapa-túra” felszállóhelye is, erre – a helyiek által legendaként tisztelt Al Pacino nyomában – mi is beneveztünk! És jóval többet adott, mint vártuk.

Idegenvezetőnk, Christy „a tudás szökőkútja, egy sétáló, beszélő könyvtár volt, tele érdekes szicíliai sztorikkal, melyek egy életre velünk maradnak”. Ezt egy internetes fórumon írták róla – találóan. A Keresztapa klasszikus első részének szicíliai forgatását is megjárt férfi a minket szállító kisbusz anyósülésén a menetiránynak mindvégig háttal térdelve mesélt, miközben vadul kanyarogtunk a kis hegyi utakon. Amint megálltunk, rágyújtott, de a cigaretta mindig a kezében égett csonkig, mert csak mondta és mondta…

Bejártuk az időutazás-hangulatú Savoca és Forza d’Agro falvakat (fent), a Vitelli Bar-t (lent), ahol Michael Corleone a filmben randevúra kérte Apolloniát az édesapjától, és a mozibeli esküvő-helyszíneket. Közben megismertük a szicíliai maffia – tessék, mégis leírtam – történetét, az itt élők jelképeit és gondolkodását. Például, hogy a szigeten nem férfi az, aki nem tud a gyermekeire házat örökíteni, a nők temperamentumát pedig az erkélyeiken látható virágtartók eredettörténete szemlélteti.

Ezek a színes kerámiakaspók emberfejet formáznak, mindenfelé ilyeneket látni. A legenda szerint 1100 körül – amikor a mórok uralták Szicíliát – élt egy gyönyörű lány, aki az egész napját a balkonján lévő virágai között töltötte. Egy nap egymásba szerettek egy fiatal mór fiúval, aki az erkélye alatt sétálva látta meg őt. Néhány együtt töltött szerelmes nap után a fiú közölte: visszamegy Keletre, a feleségéhez és a két gyermekéhez. A forróvérű szicíliai lány azonban utolsó éjszakájukon álmában megölte a szerelmét, levágta a fejét, bazsalikomot ültetett bele, majd kitette az erkélyre. A mór így soha többé nem hagyhatta el őt, a bazsalikom pedig a legszebbé fejlődött a környéken…

Szendvics és hangerő

Azon a paradicsomos foccaccián (lepénykenyéren) is szép bazsalikom volt, amelyiket a Taormina-Giardini vasútállomásról Szirakúza felé robogó vonaton majszoltunk el. A szicíliai vasútra vonatkozó előzetes rémhírekkel ellentétben a tíz nap alatt jelentősebb késéssel nem találkoztunk – közvetlen, segítőkész kalauzokkal annál inkább. Volt, hogy vissza kellett szaladnunk az automatához helyjegyért, a vonat pedig megvárt (!) minket, a kalauz még el is kísért, hogy biztosan a jó jegytípust vegyük.

Szirakúzában az időjárás elsőre nem volt ilyen barátságos – láttuk, milyen a tenger, ha valóban háborog. Zúgása így sem nyomhatta el a bérelt szobánk alatt lakó „tipico” szicíliai család zaját… A kiabálás volt az alaphangerő, amit néha feljebb tekertek. Éjfélig az összes gyerek ébren volt, hogy teljes legyen a kórus. A bejáratra fejmagasságban egy – a kisállat-bejárókhoz hasonló – nyílást vágtak: akinek a csinnadratta közepette bagózni támadt kedve, csak kidugta rajta a fejét, és már fújta is a füstöt.

Az Ortigia szigeti óváros mégsem erről marad emlékezetes, hanem „a” szendvicsesről. Mert vannak szendvicsárusok, szendvicsemberek, és van: a szendvicsművész. Don Pasquale olívász fia, Andrea Borderi a Caseificio Borderi nevű üzletben friss alapanyagos szendvicskölteményeket kreál XXL-es méretben, tízből tizenegy pontos ízzel (baráti áron). A munkáját nézni is élmény, mozdulatai a tökéletességig megkoreografáltak. Sajtkészítőnek tanult, majd a család kézműves sajtjait az Ortigia Marketen árusítva egyszer csak úgy döntött: továbbképzi magát szendvicsessé. Vele indul (vagy zárul, attól függ, merről érkezünk) a tenger gyümölcseit gazdagon mérő piac utcája, ahol a halasok portékájukat még az átlagszicíliai családokét is lepipáló hangerővel kínálják.

Csokimáz és tinta

A fotogén Szirakúzából a romantikus Ragusába is vonattal mentünk. Apartmanunk erkélye az óvárosra, Ragusa Iblára nézett, szállásadónk, Giuseppe széles mosollyal fogadott. Belőle „több is volt” a városban: a közeli abc-t is ő vezette, a reggelit is ő szállította ki (tényleg), és már azt hittük, távozáskor a taxisunk is ő lesz, de ennyire azért nem kicsi a világ. A barokk óváros történelmi utcácskái viszont azok, cserébe sok van belőlük és kanyarognak, eltévedni is öröm bennük. Hát még nézni, ahogy reggel leereszkednek rájuk a felhők, miközben csipegetjük a ricottás sütit friss szicíliai szőlővel!

Ragusa Superiore-ban, az 1693-as földrengés után épített új városrészben főként az embereket figyeltük. A kifogástalan eleganciájú idős urakat, akik a tereken ücsörögve vagy lófrálva napestig jóízűen pletykálnak – úgy fest, itt ez nem az asszonyok dolga. A „mammák” otthon főznek, a templomba viszont ők is úgy kiöltöznek és olyan vidám csoportokban vonulnak, hogy rájuk nézve felderül a szívünk!

Ízlelőbimbóink is mosolyogtak a közeli Modicában, a csokifellegvárban, ahol barokk környezetben kóstolhattunk ősi azték recept alapján előállított étcsokoládét. A titka: készítéséből kihagyják a hevítés fázisát, így az adalékanyagoktól mentes massza darabos marad. Kedvenc desszertünket mégsem itt, hanem újra Cataniában, már a visszaútra készülődve fogyasztottuk. A Rame di Napoli egy csokoládémázzal bevont, belül is csokikrémmel vagy lekvárral töltött puha kakaós keksz, a tetején ropogós helyi pisztáciával. A nápolyi és a szicíliai királyság 1816-os egyesülése alkalmából veretett rézérmét modellezi a süti, mindenszentekkor adják a felnőttek – az elhunyt rokonok „ajándékaként” – a gyerekeknek azért, hogy a következő egy évben jók legyenek. (Mi haza is hoztunk belőle nem keveset.)

Kalandunkat – Homérosz hőse után szabadon – Odüsszeusz szikláinál zártuk. A hely neve Aci Trezza, Cataniából busszal közelíthető meg. Odüsszeusz a történetben parázsló gerendával vakított meg itt egy rátámadó küklopszot, aki dühében szikladarabokat dobált a hajója után a tengerbe. Ezeket a sziklákat mi a partról, egy jó adag tintahaltintás spagetti fogyasztása közben figyeltük, s az újabb ötcsillagos étel még a látványukat is felülírta. Utolsó lecke: mindig kóstolj olyat is, amiről az útikönyv hallgat!

De vissza az elsőhöz (mármint leckéhez): hazautunk hajnala még ráérősségben is tartogatott meglepetést. Egy járda nélküli autóút mentén kellett kigyalogolnunk a hoteltől – másfél kilométert, csomagokkal – a reptérig, mert a megrendelt sofőr annyira nem csipkedte magát, hogy elfelejtett jönni. Így végül jobban bíztunk a lábunkban, minthogy új taxit hívjunk. „A hatodik napon az Atya, hogy művét bevégezé, örömében, mert ily szépet alkotott, a földet két kezébe vette, s rá csókot nyomott. Ott, hol ajka illeté, ott van Szicília” – ezt is Barbera költő írta. Nos, úgy tűnik, ettől a csóktól a helyiek kicsit elvarázsolódtak, megrészegültek, de mivel az ízébe mi is belekóstoltunk, nem haragszunk rájuk, megértjük őket, sőt visszavágyunk közéjük!

Szicília jelképe

A Triscele vagy Trinacria nevű – elsőre kissé ijesztő – címerkép Medusza görög mitológiai alak fejét ábrázolja kígyóhajjal, a fejből kinövő három lábbal, melyek a sziget három sarkát jelképezik. A fejet körülvevő szárnyak az idő múlására, a kígyók a bölcsességre utalnak, de utóbbiakat mára búzakalászok váltották, ezek Szicília természeti kincsekben való gazdagságát szimbolizálják.

Ezek is ők

  • Reggelire alapvetően édességeket esznek.
  • Jobban értik az angolt, mint gondolnánk. Mutogatni legalábbis angolul is tudnak.
  • A sziesztát szigorúan veszik, azaz 13-16 óra között hiába akarnánk ebédelni náluk, nem fogunk.
  • Büszkék rá, ha ismeretlenül is fotózzuk őket.
  • A postájuk sem kapkod: a kint feladott képeslapjaink Európán belül két hónap alatt értek célba…

Hasznos infók, tippek

  • A cataniai reptérről Taorminába busszal másfél óra az út, 7,50 euróba kerül. A busz a reptér épülete elől indul, jegy rá egy kis trafikban kapható, a menetrendről itt lehet tájékozódni. Átszállós vonatos megoldás is van, de a vasútállomás (Giardini-Naxoséval közös) Taormina alatt, a tengerparton található, ahonnan a városig még fel kell buszozni helyijárattal, így a közvetlen távolsági buszos opció jóval egyszerűbb.
  • A vonatos utakat például ezen az oldalon vagy ezen az oldalon lehet tervezni – nekünk Taorminából Szirakúzába, Szirakúzából Ragusába, majd onnan Modicába és visszafelé is megbízhatósan működött, jó élmény volt.
  • A Keresztapa-túrát itt foglaltuk, és ez az iroda vitt minket, ajánlom őket.
  • A legjobb foccacciát pedig ebben a pékségben ettük, a ragusai vasútállomás közelében.
  • Ragusában itt szálltunk meg, prémium kategória minden szempontból!
  • Ragusából a cataniai reptérre is távolsági busszal a legegyszerűbb menni.
  • A kiváló tintahalas tésztát Aci Trezzában, a Trattoria Porto Nuovo étteremben ettük.
  • A Taormina feletti Castelmola falu azért nem került be a cikkbe, mert az oda tervezett esténket elmosta az eső, így oda végül nem jutottunk fel. 😦
  • Catania pedig egyáltalán nem tetszett, ezért nem írtam róla. 🙂
  • Ajánlott szicíliai író: Andrea Camilleri (Montalbano felügyelős krimik).

Szicília – A Földre csókolt sziget” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.